Igen, nálunk bizony sütött is, miután üzent, és...
Mert idén, március 14-én rendhagyó módon emlékeztünk meg az 1848-as forradalom és szabadságharc nagy alakjairól és eseményeiről.
Igazgatónk, Enikő néni Kossuth Lajossá változott, és azt üzente a csapatokká szervezett diákságnak, hogy elfogyott a regimentje, huszárokra van szüksége a hazának!
A hősök neveit viselő csapatok, miután meghallgatták Petőfi Sándor lelkesítő sorait, talpra termettek, elindultak a 177 évvel ezelőtti, forradalmi Pest, Buda helyszíneit bejárva katonákat gyűjteni. Útjuk során betértek például a Pilvax kávéházba, ahol a kisebbek kokárdát készítettek papírból ruhájukra tűzvén azt, a nagyobbak nemzetiszín, trikolór karkötőt fontak. A Nemzeti Színházban színészekké alakulva kellett elmutogatni, körülírni vagy lerajzolni a jeles napokhoz kapcsolódó szavakat, fogalmakat. A Helytartótanácshoz és Táncsics Mihály börtönéhez a Dunán át vezetett útjuk, amelyen akkor még nem lehetett a Lánchídon átkelni, így pontonhidat kellett a csapattagokból "építeni", melyen a legbátrabb-legkisebb gyerkőc átment Táncsicsért Budára. Node a hídnak tartósnak kellett ám lenni, mert vissza, Pestre már a kiszabadított Táncsics Mihállyal kelt át a szabadító az alkalmi hídon, és bizony a Duna vizébe pottyanni igencsak hűvös érzés lett volna.
A Petőfi-szoborhoz érve az aprónép tematikus rejtvényekben, színezőkben merülhetett el, míg a felsős gyerekeknek a Mit kíván a magyar nemzet - az eltelt idők során sajnos apró darabokra szakadt - 12 pontját kellett összerakni, és ennek mintájára a Mit kíván a templomdombis megvalósítható 12 pontját/követelését kitalálni, megírni.
A harcmezőn való megmérettetés sem maradhatott ki az állomások sorából, így a pákozdi csatatéren kúszás, mászás, függeszkedés után medicinlabda-ágyúgolyókkal lőtt a csapat apraja, nagyja. A kiváló munkát minden állomáson díjazták: a menetlevél-toborzólapokba teljesítménytől függően kerültek a huszárok - minél ügyesebb, leleményesebb, szorgosabb volt a csapat, annál több huszárt gyűjtött.
Végül Kossuth Lajos összehívta katonáit, s kihirdette: rendkívül büszke mindenkire, hiszen közel 2600 huszárt toboroztak a csapatok!
Az eredményt lelkesen kiabálva üdvözölte mindenki! Hát még mikor Kossuth Lajos/Enikő néni felolvasta a templomdombisok 12 pontját:
Mit kíván a Templomdombis?
Legyen hosszabb szünet, kevesebb tanulnivaló és büfé!
- Kívánjuk az órák megrövidítését, a szünetek meghosszabbítását.
- Későbbi iskolakezdést, hogy tovább tudjunk aludni.
- Az iskolai mosdók felújítását.
- A diákok maguk dönthessenek arról, hogy hol szeretnének ülni.
- A laptopok rendszeresebb használatát tanórán.
- Minden osztálynak saját öltözője legyen.
- Legyenek könnyebbek az iskolatáskák, kevesebb tankönyvet kelljen napi szinten szállítani.
- A váltócipőket azonnal tiltsák be, helyette a kinti cipőinkben járhassunk-kelhessünk.
- Több testnevelésórát, kevesebb matekot.
- A menzai ebéd azonnali javítását.
- Minden nap kimehessünk a Templomdombra és ott játszhassunk.
- Több javítási lehetőséget.
Derültség, örömkiáltások hullámoztak végig az egybegyűlteken!
Ezt követően Kossuth Lajos megköszönte a hatodik osztályosok munkáját, valamint Noémi néninek és Kriszti néninek az állomásjáték szervezését. Szavain túl mivel mással jutalmazhatta volna minden kis és nagy résztvevő munkáját, mint általa sütött Kossuth-kiflivel!
