A Templomdombi Általános Iskola a verseny kezdetétől, azaz 2005 óta vesz részt a rangos, több ezer résztvevővel zajló, országos Bolyai Csapatversenyeken...

Idén is minden úgy indult, mint az előző években: a felsős gyerekeknek meghirdettük az idei Bolyai Anyanyelvi csapatversenyt, ők önszerveződtek, jelentkeztünk, majd októberben egy-egy szabad 6. vagy 7. órában gyakoroltunk. A hetedik osztályból 3 csapat is összeállt, együtt készültünk. A körzeti forduló eredményét nagyon jó érzés volt megpillantani: három csapatunk is díjazott lett. Az alsós gyerekek közül a negyedikes Bűvös négyes tagjai (Fülöp Viola, Hosnyánszky Zalán Norbert, Petrás Bence Zalán és Varga-Dudás Júlia) 5. helyen végeztek. A felsős diákok közül mindhárom induló hetedikes csapatunk az első tízben végzett! Díjat kaptak a 6. helyen a Girizd tagjai (Dózsa Boglárka, Erm Albert Viktor, Kiss Anna Boróka és Villám-Kovács Viktória) és - hatalmas örömünkre - 1. helyen az írásbeli döntőre is bejutottak a Pillecukor lányok: Cotor Beatrix, Cotor Daria, Kovács Luca és Léder Dorottya.

És innentől kezdve ebben az évben egy picit valami más volt, mint eddig. Bea, Dári, Luca és Dorka régóta barátok, egy őszinte, tiszta lánykaközösség. Nem osztályzataik alapján álltak össze, hanem baráti érzések mentén kapcsolódtak. Akik ragyogtak a jó hír hallatán és hatalmas lelkesedéssel, gyermeki derűvel kérték az újabb és újabb feladatsorokat, megbeszélési időpontokat. Minden alkalommal a vidám összmunka mellett érződött az egymásrahangoltságuk, az együttgondolkodás, -alkotás jó érzése.

Elérkezett az országos írásbeli döntő napja. Segítőjükként végig az a sziklagombóc volt a gyomromban és gondolataimban, hogy mi, egy átlagos állami általános iskolából, amelyben nincs magyaros nívócsoport, nincs versenyekre felkészítő rendszeres különóra, ezer osztály és szaktanár, eljutottunk egy gyönyörű mezei kislányvirágcsokorral a több száz induló csapatból, körzetünkben első helyen az írásbeli döntőbe - csak a lányok ne sérüljenek, jó érzéssel éljék át a megmérettetést. Lestem az ajtót, melyet becsuktak mögöttük, a percek ólom lábakon rogyadoztak - Istenem, mindegy, mi lesz, csak mosolyogva lépjenek ki! Már mindenki kijött a teremből, csak a mi lányaink maradtak még... ??? És letelt az utolsó perc is: a kislányok nemhogy mosolyogtak, kirepültek az ajtón! Fülig érő szájjal csacsogtak, örömködtek! Bárhogy lesz, már minden rendben!

De nem bárhogy lett! A Pillecukor az ország legjobb hat csapata között végzett az írásbeli fordulón, melynek pontszámai titkosak voltak, csak a saját csapat eredményét lehetett tudni. Vagyis a lányok mennek az országos szóbeli döntőre, amelynek pontszámai összeadódnak az írásbeli döntőn elért pontokkal, és így alakul ki a végső sorrend.

Két hét pár - kollégáktól elkért, elcsent - órája maradt gyakorolni a szóbelire, melyen az ott kapott feladatok megoldását kell ismertetni a csapatoknak a zsűri előtt 4 perc alatt, majd egy mini előadás keretében kell életre kelteni, megvilágítani a kapott közmondás jelentését maximum 3 percben.

A szombati döntő gyorsan pergett a 116 éves budapesti Baár–Madas Református Gimnáziumban. A kislányok harmadikként kerültek sorra, helytálltak, kicsit megszeppentek, de sokat mosolyogtak, ügyesek voltak.

Az eredményhirdetés minden idegszálunkat egyenként cincálta, mert először minden kategória 6-4. helyezettjeit hirdették ki egyesével, két évfolyamonként. A 3. osztályosoknál a hatodik helyen végzett... A hatodik osztályosok 4 helyezettje... És végül a várva várt: a hetedik osztályosoknál a hatodik helyen végzett... Nem mi vagyunk! Most mi jövünk. Az ötödik helyen végzett... Nem mi vagyunk! Most biztos, mi leszünk! A harmadik helyet szerezte meg... És nem mi vagyuuuuuunk! Sikítáááás! És eltört a mécsesem... Sírás. A kislányok arca boldogságkipirult, összeteszik a kezüket, együtt mondanak rövid imát, reménykednek, ragyognak! És újból a 3. osztály: a harmadikosoknál a dobogó harmadik fokára állhat... A negyedikesknél... Az ötödikeseknél... A hatodikosoknál... Az általános iskola hetedikes korcsoportjában a harmadik helyet szerezte meg... Nem mi vagyuuuunk! A második helyen végzett a Pillecukor, a Templomdombi Általános Iskola csapataaaaaaaaaaaaa! Igeeeeeeeen! Ismét repülnek a kislányok, én csak botladozom, törölgetem a könnyeim, kezükben ajándék, nyakukban az ezüst érem, igazgatói kézfogás kíséretében lépnek a dobogóra. Megilletődötten, szerényen, boldogan állnak. Majd a díjazott 7-8. osztályosoknak, nekünk szól a megható furulyadallam két nagydiák előadásában.

"Nehéz, de nagyon jó volt!" - Így sűrítette egy mondatba élményeit, a Bolyai Anyanyelvi Csapatversenyre való felkészülést és az azon való részvételt egy Pillecukor-lányka, Daria.

A csapat munkája példája lehetne a verseny mottójának: "Az összedolgozás képessége az egyik legnagyobb érték az életben."

Gratuláluuuunk templomdombis lányooook és Kriszti néni! Köszönjük, hogy öregbítettétek iskolánk és városunk hírnevét!