Ma a betléri szállásunkhoz közeli Andrássy család vadászkastélyába látogattunk el, melyet a XIX. században I. Andrássy Emánuel építtetett, majd leszármazottai folyamatosan bővítettek, újítgattak. A lélegzetelállító kastélyban csodával határos módon a teljes eredeti berendezés megmaradt, így sétánk során mi is nemeseknek érezhettük magunkat. A kor legjelentősebb grófi családjának luxus rezidenciájában a hálószobák, játékszoba, szalonok mellett teljes volt az összkomfort is: összesen 16 fürdőszoba és központi fűtés biztosította a kényelmet. Könyvtárában közel 16000 kötet található, köztük hét darab ősnyomtatvány az 1500-as évekből, és a kert területe több mint 50 hektár volt eredetileg. A kastély falait rengeteg trófea és festmény díszíti, de láttunk vérteket, és egzotikus állatokat is, melyeket az egyik gróf afrikai útjáról hozott haza. Itt található a legértékesebb tiroli kézzel festett kályha is. Nagy meglepetésünkre itt már 1883-tól volt telefon is.

A kastélylátogatás után a krasznahorkaváraljai Andrássy-Mauzóleumba mentünk. Megható volt arról a szeretetről hallani, ami Andrássy Dénes grőf és felesége, Franciska között volt. Bár a gróf rangon alul házasodott, s ezért apja kitagadta a vagyonból, 36 évig éltek boldog házasságban. Később Dénes visszakapta grófi címét és vagyonát, amit jó célokra használt. Franciskával nem született közös gyermekük, így főleg árvaházakat és iskolákat építtetett, de alapítottak könyvtárat, sőt állatmenhelyet is. A mauzóleum falait magyarországi sóskúti mészkőből faragták, de belül többféle márvánnyal van gazdagon díszítve, melyet a világ különböző pontjairól hozattak. A közel 20 m magas épület kupoláját 9 kg huszonnégy karátos arany díszíti.

Ezt követően kirándultunk egyet a Szilicei-fennsíkon, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt.

A túra után betértünk az Andrássy Franciska által 1899-ben alapított Krasznahorkai Általános Iskola udvarába, ahol külhoni diákokkal is találkoztunk.

Utána ismét Rozsnyóra mentünk, ahol ezúttal a Kálváriadombon lévő keresztutat jártuk végig. Rendhagyó módon az egyes stációknál két-két gyermek azt fogalmazta meg, hogy miért érez hálát. Legtöbben a családjukért, az egészségért, a barátokért mondtak hálát, de többen említették, hogy hálásak azért, hogy ilyen gyönyörű helyen lehetünk és együtt lehetünk, s volt, aki a tanárokért adott hálát.